~About me, azaz rólam~

  Eléggé furcsa lehetett számotokra, hogy előbb osztottam meg egy általam írt cikket minthogy bemutatkoztam volna. Ez azért van mert az a cikk nem várhatott, úgy gondoltam időszerű és halaszthatatlan. Ezért került fel az előbb, mint ez.
   Elősször is tisztáznám, hogy a blogom címe (~Licsi blogja~) nem a Licsi nevű gyümölcsre utal, hanem a nevem becézésére. Bár biztosan sokatok ezen is elmosolyodott.

  Miért is kezdtem el blogot írni? A blogom előtt, már 2-3 éve legalább hogy az írás lett a hobbim. Verseket,monológokat,novellákat, és kis regényeket is írogatok egyszóval mindent. Mert ki szeretném próbálni a különböző műfajokat és csak azután eldönteni hogy melyiknek kötelezem el magamat. Ebbe beletartozik számomra a blog írása, ezért gondoltam ebbe is belefogok. Ezelőtt (ha kicsit jobban körülnéztél a blogomon) rengetek blogot kezdtem el de mind értelmetlennek bizonyult. Talán azért mert a sikerre akartam koncentrálni nem pedig a belefektetett munkába. Olyan akartam lenni mint a többi "nagy kutya" , mert őket már csak úgy látom vissza hogy több ezer ember követi az oldalukat. Pedig ők sem 10.000-20.000 követővel kezdték, ebben mindenki biztos lehet. De azért lett annyi amennyi mert megdolgoztak érte, és ennek a gyümölcsét lassan learattják.
  Talán erről is aztmondhatom mint a videózásról, hogy ne azért kezdj bele hogy híres legyél, hanem azért mert szereted, szívesen csinálod és úgyérzed megállnád a helyedet a többi blogos között. Ha magamat kéne jellemeznem biztosan a kitartás, álmodozás, és a pozitivitás szavakat használnám.

  Hogy miért? Kitartónak azért nevezném magamat mert kűzdök a céljaim és a vágyaim eléréséhez, és azért is mert tudom milyen jó érzés ha kitartassz a végsőkig és utána kiélvezed a dicsőséget. Szerintem ez nem nagyképűség, hisz amiért megdolgozik az ember és elismerik azzal igen is büszkélkedjen.
  Álmodozó, ezt a szót azért soroltam a rám legjellemző 3 tulajdonságom közé mert ha nem álmodoznék akkor minden sivár lenne körülöttem. Így ha vannak az embernek álmai akkor sokkal színesebb lesz körülötte a világ, és nem a monoton szürkeséget látja.
 Ezáltal nevezném magamat pozitívnak. Mert boldogság tölt el  hiszen az álmaim megszínesitik az életemet, így mindenki látja a kicsattanó örömömet és jókedvemet.
 Ámbár is ember vagyok, nekem is vannak rosszabb napjaim, én is voltam szomorú és csalódott de ezek is csak a hasznomra váltak a későbbiekben.

   Remélem sikerült egy kis bepillantást nyernetek abba hogy ki is vagyok én, és ki blogját olvassátok nap mint nap! Várom a visszajelzéseiteket midnen cikkemre, likoljatok és commenteljetek!

~Önbántalmazás~

    Sajnos világszerte már a tinédzserek körében elterjedt a vagdosás, és ennek későbbi kimenetele az öngyilkosság. Először talán a youtubon láthattunk fent ilyen videókat, amerikai kislányokról, akik véget akartak vetni életüknek, és az már csak egy búcsúvideójuk volt számunkra.

    Sok kamasz úgy gondolja hogy az ő életénél rosszabb nincsen, és mindenki csak rosszat akar neki. Ez persze természetes, hisz mindenki átesik ezen a korszakon itt nincsen megvetni való dolog, de ott már van, hogy az öngyilkosságot tartják 13-14 évesen a legjobb megoldásnak mikor még alig éltek meg valamit a világból. Valószínűleg mindenkit foglakoztathat ez a kérdés, hogy egy fiatal kamasz gyerek hogyan jut el erre a pontra/elhatározásra hogy az életét rövidre zárja!? Van két egyszerű megoldása a dolognak.

   Az egyik az, hogy sok olyan gyerek van, aki csak figyelemfelkeltésből vagdossa, magát feltűnőbbnél feltűnőbb helyeken ahol kárt nem tud magában tenni, és mivel még társai tapasztalatlanok pánikba eshetnek, hogy éppen az egyik legjobb barátjuk ilyennel okoz kárt magába, közben csak figyelmet akar. Viszont ilyenekre mondom azt, hogy számomra szánalmas. Mert ezzel csak a barátaikat kergetik hamis és borzalmas illúzióba azzal, hogy ő ezt MEG FOGJA TENNI, pedig maga is tudja, hogy esze ágába sincsen az életétől megfosztania saját magát. Nem egy, és nem két olyan esettel találkoztam mikor a barát, aki segíteni akart az állítólagos "öngyilkoson" jobban szenvedett, mint maga az alany. Számomra felfoghatatlan hogy az emberek, főként az ilyen korú tinik milyen önzők tudnak lenni. Hisz látja szenvedni a barátját, azért mert aggódik miatta, közbe pedig semmi oka nem lenne, rá csak a középpontba akar lenni. Mindenkinek ajánlom, ha az itt leírtakkal beazonosítja magát, és úgy gondolja, hogy ez ő rá is igaz, akkor a következőt ajánlom: Ha szeretnél rivaldafényben, vagy mindennek a közepén állni akkor ne így tedd! Tedd úgy, hogy valamit leraksz az asztalra, ami által elismerhetnek így több figyelem fog rád jutni, mint addig valaha. De ha te csupán egyedül érzed magadat és csak ezért csinálod, hogy legyen valaki, aki megért, és szeret, egyszóval egy remek barátot akarsz akkor se így tegyél! Inkább beszélgess azokkal, akikkel szeretnél megismerkedni, vagy próbálj több társaságot, barátot felfedezni és tudom, a végén megtalálod a helyedet, mert minden ember tud valamely módon szocializálódni. (kattints a további bejegyzésekre, ott folytatódik a szöveg)