~Félelmek,fóbiák leküzdése~

A mai bejegyzésemben, egy olyan dologról olvashattok, ami talán kivétel nélkül minden embert érint, esetleg érintett. Méghozzá a félelmek, fóbiák leküzdése lesz a mai témánk. Egyáltalán miért alakulnak ki ezek? Gyerekkori traumákból, vagy egyszerűen csak ezzel születünk? És a legfontosabb kérdés az, hogy hogyan tudjuk ezeket leküzdeni?

  Mindenki egyszer félt valamitől, vagy lehet, hogy még mindig. Leggyakoribb félelem, az a sötétségtől való ódzkodás. Ez általában azért alakul ki, mert az embereknek az agya még elalvás előtt is igen aktív. Gondolatok és képzeletek cikáznak benne. És az agy a fény hiánya miatt meglehetősen erősen befolyásol minket, így elkezdünk képzelődni. Ilyenkor csak azokat a dolgokat látjuk magunk előtt, amiktől megrémülünk, mert nincs, mi lekösse az agyunkat.

    Bevallom én is sokáig féltem a sötéttől, de nem a zombik vagy vámpírok miatt, hanem attól hogy betörnek hozzánk és elrabolnak. Így elmesélve már nagyon viccesnek hangzik és lehetetlennek, de akkor még nem tudtam reálisan gondolkozni. Mert mikor fél valamitől az ember akkor nem tud józanésszel bármit is végig gondolni. Pedig sosem néztem thrillereket, horrorokat pont ezért, hogy semmi ilyen élménytől ne kezdjek el este képzelődni. De, hiába mert e- nélkül is rettegtem tőle. Sok cikket olvastam arról, hogy hogyan vessek ennek véget, de mind badarság volt. Végül a tv nézés mellett tettem le a voksomat, ami azért segített, mert lekötött és bele tudtam aludni. Ezáltal esélyem se volt arra, hogy képzelődjek. Persze később már a tv sem kellett ahhoz, hogy nyugodtan el tudjak aludni.

 A másik félelmem, ami ezzel kicsit összefüggött, az hogy nem mertem egyedül járni sehova. Azért mert ha láttam egy kicsit is eltérő embert az átlagosnál már rosszat gondoltam róla, azt hittem, hogy majd el akar rabolni. Persze akkor még ezt sem tudtam tisztán látni. Valljuk be, mennyi az esélye annak, hogy fényes nappal valaki kezet emel rám egy forgalmas úton? Hát eléggé kicsi. De szerencsémre ebből is kinőttem. Leküzdenem nem tudom, hogy hogyan sikerült, talán egyre jobban megpróbáltam tudatosítani magamban azt, hogy nincs mitől félnem.

 A félelem viszont minden érzésünknél erősebb. Mert minél jobban félünk valamitől annál jobban zárkózottakká válhatunk. Sok embernek már fóbiája van, mint sem félelme. Aki nem tudná a fóbia az a beteges félelem megfelelője, ezért ebből az állapotból elég nehéz kigyógyulni, de nem lehetetlen. Ilyen például az aerofóbia (repüléstől való félelem), demófóbia (tömegiszony) vagy akár a hipochondria (a betegségektől való félelem) ezek mind mind megkeseríthetek az életünket, ha csak le nem küzdjük őket.

 Legyen az félelem, vagy fóbia egy részüket csak beképzeli az agyunk. És ha ezt meg tudjuk értetni saját magunkkal, akkor szépen lassan látható eredménye lesz a dolognak. Minden kezdet nehéz és ijesztő, de ezt mind csak a képzeletünk teszi velünk, és a gondolataink. Azt szoktam mondani, hogy mikor félsz valamitől ne gondolkozz, csak tedd meg, ess túl rajta. Mert az ember hajlamos mindent túlgondolni, pedig ha nem így tennénk, akkor az agy nem tudna minket kicselezni.

 Az egész félelmet mi magunk tápláljuk, ezáltal csak mi magunk tudunk ellene tenni! Ezt vésd az eszedbe, és gondolj rá úgy, mint egy álomra. Mert az álom sem igaz csak az elménk játssza velünk. Mindenképpen harcoljunk az agyunk ellen, és legyen elég akart erőnk!

  Remélem tetszett a cikkem. Szerettem volna a tapasztalati dolgokat elmondani nektek és tanácsokat. Sosem a tudományos része térek rá a dolgoknak, mert úgy gondolom, azt egy wikipédiában vagy bármelyik más oldalon megtalálhatjátok! De a saját gondolatomat és élményeimet nem. Ha tetszett neked ez a bejegyzés és szerinted hasznos volt, akkor commentelj és likold a cikkemet.